A pizzaszakács és a vízibivaly esete

Share on facebook
Share on twitter
thai étterem

Amikor megérkeztem Thaiföldre, olyanok voltunk az ottaniakkal, mint a tűz és a víz. Én voltam a lobbanékony séf, aki bemegy a konyhába és szétrúgja a tűzhelyet, aki fegyelmet és maximalizmust vár el mindenkitől, beleértve saját magamat is. Aztán hamar eljött az a pont, amikor el kellett gondolkodnom ezen a hozzáálláson, hiszen rövid úton rájöttem, hogy ez itt Ázsia, egy teljesen más világ. Az ázsiai emberek egy iszonyatosan összetartó nép, ez pedig meg is mutatkozik ebben, a szívemnek kedves kis sztoriban:

 

A pizzaszakács és a vízibivaly esete

 

Képzeljétek el, hogy szerviz kellős közepe van és dübörög a ház. Volt egy csendes, de nagyon ügyes srác, akit én tanítottam be pizzázni, ő lett a pizzaszakács. Nem beszélt semmilyen más nyelven persze, csak thaiul. Na elég az hozzá, hogy ment a pörgés ezerrel, de azt láttam, hogy felszolgálók sutyorognak, toporognak és mintha nem mernének odajönni hozzám. Az egyik szakács kirohan, csinál egy pizzát, majd visszarohan. Jön a következő szakács, megcsinálta ugyanezt. Itt már persze gyanús volt a dolog, adta magát a kérdés: srácok, hol van a pizzaszakács??

De mindenki csak hebegett-habogott, nem kaptam egy kézzel fogható, értelmes választ, míg nem kiderült, hogy a fiúnak haza kellett mennie, mert “van egy kis problémája”. Ettől nekem rögtön lelkiismeret-furdalásom lett, hiszen ki tudja milyen baj történt, én meg a pizza miatt idegeskedem. Meg is kérdeztem, hogy esetleg tudok-e valamit segíteni?

De azt mondták nem-nem, nem olyan jellegű…. de a konkrét választ nem sikerült megtudnom. Eltelt vagy három óra, egyszer csak megjelenik a srác. Kérdezem tőle, hogy minden oké? Azt mondja igen, már minden rendben, csak át kellett rakni a bivalyt. Mondom, tessék?

Mire kiderült, hogy ő azért ment haza, mert meg kellett etetnie a bivalyt. Mint megtudtam, a thaioknál úgy szokás, hogy a vízibivalyaikat mindig kikötik egy fához, az állat ott legelészik egy hosszú pórázon, majd amikor azt a területet néhány óra alatt már körbejárta, akkor a gazda megy és átköti egy másik fához. Emberem pedig gondolt egyet a szerviz közepén és elment, hogy átkösse a bivalyát.

Európai aggyal ezt nem volt egyszerű felfogni, hogy a munka közepén csak úgy lelép valaki bivalyt költöztetni… Később aztán már higgadtan átgondoltam az egész helyzetet és levontam a konklúziót. Egyrészt baromira összetartottak az emberek, nem akarták bajba sodorni a társukat egy olyan dolog miatt, ami egy másik thai szemében nem is lett volna bűn, de gondolták ezt az európai úgysem érti…

Másrészt rájöttem, hogy egész másképp értelmezik az én heves mentalitásomat, mint mondjuk egy másik magyar ember tenné. Bennük, akik a legnyugodtabban, leglazábban élik meg az életüket, talán félelmet kelt az én  ezer fokos pörgésem. Idővel aztán szépen összecsiszolódtunk, átvettem az ő pozitív, kiegyensúlyozott rezgéseiket, nyugodt életritmusukat, a vízibivalyokkal együtt, ez pedig szépen-lassan megváltoztatta az egész életfelfogásomat és én magam is a csapat részévé váltam.

Szólj hozzá

Üdvözöllek!

Varga Dániel Chef vagyok, ez pedig itt a blogom, ahol megosztom veletek a gondolataim. Lesz szó ételekről, konyháról, az élet nagy dolgairól, tarts velem! :)

Kövess minket